A kagyló és a lelkész – La Coquille et le Clergyman (1999) 13’00”

Elektroakusztikus filmzene: Szigetvári Andrea
Rendező: Germain Dulac
Forgatókönyvíró: Antonin Artaud
Az eredeti némafilm gyártási éve: 1927

 

La coquille at le clergyman egy 13 perces rész Germain Dulac 40 perces, azonos című filmjéből. A – ki tudja, mikor, miért? – megvágott részlet a Magyar Filmintézetben található, onnan kaptam a digitalizált verziót egy 1999-es projekthez.

 

 

A filmet az irodalom az első szürrealista filmként aposztrofálja, melynek forgatókönyvét Antonin Artaud írta. Az 1928-as bemutató botrányosra sikeredett, a közönség egy csoportja – maguk a szürrealisták – gúnyos, szexista sértésekkel illette a filmet és annak rendezőjét, mások, akik a filmet védték, agresszívan reagáltak, és káosz alakult ki. Dulacot – egyes források szerint – maga Artaud nevezte tehénnek (une vache), aki “kreatív árulásnak” tartotta a rendezést, mert az túlságosan eltért az általa írt szkripttől.
A film fontos korai példája a radikálisan kísérletező feminista filmművészetnek, ami a patriarchátusról – állam és egyház – és a férfi szexualitásról fogalmaz meg fantáziadús vizuális kritikát. A film központi női karaktere ellenáll egy pap vágyának, az egyik emlékezetes jelenetben pl. égő melltartót tart a magasba – egy sokkal későbbi aktivizmust előrevetítve!

Phillips-Carr szerint a film demonstrálja Artaud “kegyetlen színház” elméletének lehetőségeit, amely “szakít a szövegre támaszkodó színház elvével, és (…) a beszéd plasztikus és vizuális materializációját hozza létre, a szó helyére a testet állítja”. A műben a képek és a jelentések egymásba oldódnak összetett, sokrétegű, szemantikai szempontból instabil, elsősorban a tudalattira ható filmet eredményezve.

A mű eredetileg némafilm. A zene elsősorban a tudalattira ható érzelmi gesztusokat kívánja mélyíteni azáltal, hogy a fizikai gesztusokhoz a realitástól eltávolított, metaforikus hangzásokat társít. A szinkron, illetve a Chion által leírt szinkrézis segítségével agyunkban összeforr a fizikai és a zenei mozdulat, és a különböző mértékű metaforikus távolságok miatt a vizuális és akusztikus elemek jelentésstruktúrája új audiovizuális jelentéseket hozhat létre a film narratívájában.

Az Őszi Fesztivál 1999 megrendelésére készült mű.
A zene elnyerte a ‘Bourgesi Elektroakusztikus Zenei Verseny’ 2000, Multimédia kategória fődíját

 

Szigetvári Andrea