Wilderness Series (2016)

Elektroakusztikus filmzene: Szigetvári Andrea
Rendező: Karl Doing

 

A mozgókép alkotóját, Karl Doingot az a vágy vezérelte, hogy a természeti környezettel kapcsolatos, új narratívákat találjon. Az érintetlen tájak ábrázolása, vagy a vadvilág fotózása helyett a filmben szereplő képek egy természetes folyamat eredményei, és úgy írhatók le, mint a természet által és nem a természetről készült képek. Egy újrahasznosított 35 mm-es fekete-fehér film szolgált “üres vászonként”, amelyen a normál expozíció helyett teljes fényben, több nap alatt történtek lassú biokémiai változások az emulzióban. Növények, iszap és só felhasználásával, az alternatív fotokémia segítségével képek “nőttek” a mozgóképes filmre. Ami első pillantásra absztraktnak tűnik, az a bennünket körbevevő, a mindennapi életünk részét képező jelenségek lenyomata. A különböző anyagok kombinációi meglepő eredményeket és váratlan színeket eredményeztek. A keletkezett képek, ahogy Karl Doing nevezi, organigramok, animálásához nagy felbontású szkennelést, rétegezést, forgatást, nagyítást, ritmikus szervezést használt a rendező láthatóvá téve egy-egy aprócska “vadon” bonyolultságát. Öt tétel keletkezett, melyek címei: Vér (blood), Agy (brain), Szem (eye), Bőr (skin), Világ (world).
A zene feladata a rendező kérése szerint az volt, hogy hangsúlyozza a mozgóképek elevenségét, életszerűségét. Mint később kiderült, az egy-egy tételen belül mindig hasonló, egynemű, mégis állandóan változó képkockák szaggatott mozgásának kisímítása, a frame-mozgások egyenletes ritmusának elfeledtetése is a hang feladata volt. A szintén egynemű, mégis folytonosan változó hangtájak képhez kapcsolásával azt próbáltam elérni, hogy a létrejövő audióvízió saját, életszerűen változó tempókkal rendelkezzen. A tételek címei és vizuális tartalmuk természetesen inspirálták a hangtájak karakterét, de reményeim szerint kicsit át is alakították, amit a néző végül lát-hall.

 

 

Az újrahasznosított (elavult) 35 mm-es fekete-fehér filmanyag “üres vászonként” szolgált a teljes napfényben készült képek létrehozásához. Az emulzióban napok vagy hetek alatt bekövetkezett lassú (bio)kémiai változásokat használnak a normál expozíció helyett. Ezeket az eljárásokat részben próbálgatással és tévedésekkel irányították és alakították át, de nagyrészt függetlenek voltak, meglepő eredményeket és váratlan színeket eredményezve.
Ezt a technikát elődje, a fotogram után “organigram”-nak nevezik; az organigram egy természetes folyamat szerveződését mutatja be. Nagy felbontású (6K) szkenneléseket használtak az organigramok egy részének animálásához; miközben rétegezték, megfordították, ritmikusan rendezték és nagyították az egyes részeket. Ez a vadon egy aprócska vadon, mindössze annyit kellett tenni ahhoz, hogy láthatóvá tegyük ezt a bonyolult világot, hogy közelebbről szemügyre vegyük a tevékenység egy kisebb léptékét.

 

A képek “elevenségét” Szigetvári Andrea felidéző hang-designja hangsúlyozza.